Meglátjuk a világot, de ő is minket, és röhögünk egymáson. Eszmefutattatások a szürreális valóságról, álmokról, szar filmekról, és sok egyéb mindenfélékről
Holnap megáll. Végleg. Megunta ezt az egész unalmas monoton körforgást, és úgy döntött hogy nem szolgálja tovább az embereket. Miért is szolgálná? Ki ő? tartozik valamivel? Kötelessége ezt csinálni? Nem hiszem. Ő se igen. Különben is. Nem létezik. Az emberek csak kitalálták…
Azt hiszem időnként mindannyian átéljük ezt az érzést, de talán nem tudjuk mindig jól megfogalmazni. Szerintem ez jól sikerült, hát tessék."Mostanában üres vagyok mint egy valami ami nagyon üres."