Semelyik veszélyeztetett állatfaj nem kap annyi figyelmet, mint a pandák. Minden panda vagy állatkertben él rácsok között, vagy valamilyen "túlélésüket" célzó komplexumban, legyen az egy zárt szaporító központ, vagy elkerített és őrzött rezervátumban. Minden panda börtönben sínylődik. Jogos a kérdés: miféle disznóságot követtek el? Valószinűleg nem kicsit, és ezt felfedezték és elkapták őket.
Minden jel szerint a magyarázat az, hogy a pandák valószinűleg a legokosabb lények földön (bár ezt igyekeznek a kormányok eltitkolni), akik rájöttek, hogy az emberek mindent ki fognak irtani a föld színéről, ezért léptek. Földalatti kutatóbázisaikon fejlesztették titkos (tisztázatlan jellegű) fegyverüket, hogy megzabolázzák eme elburjánzott fajt. De valahogy lebuktak, és a kínai kormány börtönbe vetette őket, mondván, hogy a kipusztulás szélén állnak. Valójában azonban a pandaszaporító központok kutatóbázisok, amelyekben arra kényszerítik a szerencsétlen lényeket, hogy Kína hadi- és egyéb technológiáit fejlesszék. Mikor rajtakapták ezeket az aranyos állatokat -inkább racionális, semmint ördögi- tervük fejlesztése közben, előbb megpróbálták elpusztítani őket.
Ez vezetett a titkos-titkolt kínai-panda háborúhoz. Kezdetét nehéz pontosan meghatározni, de a koreai (1950-1953) és vietnámi (1957–1975) háborúk idején valószinűleg már lekötötte Kína erőforrássainak nagy részét a belső konfliktus, ennek tudható be relatív passzivitása.
A pandák jelentőségét Mao Ce-Tung azonnal feilsmerte, tudta, hogy bennük rejlik országának jövője. Ezért létrehozott a kutatások és a harcok kordinálására egy titkos szervezetet, a "大熊貓 (NATO kódnevén "Black-And-White Cat-Foot", továbbiakban BWCF)"-t, akik kezükbe vették az irányítást, és kieszelték, hogyan lehet eltitkolni az országban végbemenő borzalmakat. A BWCF tanácsára Mao 1958-ban meghirdeti a sztálinista politikát átvevő „Nagy ugrást”, részben a halottak megmagyarázása, részben a ködösítés miatt, de főleg azért, hogy összefogva a hatalmas országot végső offenzívát kezdhessenek. Villámháborúban gondolkodtak, de évtizedekig húzódtak a harcok. Megsejtették, hogy nem lesz könnyű legyőzni a korántsem védtelen állatokat, ezért a BWCF tanácsára létrehoztak egy további fedőszervezetet, melyet természetvédelmi polgári törekvésnek állítottak be. Ez a WWF, melyet 1961-ben alapítottak nyugaton aktív kínai ál-természetbúvár kémek. A szervezet jelképe (melyet az a Sir Peter Markham Scott, alias 雅鲁藏布江 - Yarlung Tsangpo Jiang, tervezte, aki jégtáncos helyett inkább ornitológusnak ment - micsoda nevetséges fedőtörténet...) is azonnal sejteti, hogy közeli kapcsolatban állank a háborúval. A szervezet a legnagyobb ködösítő orgánum, amit a Kínai Népköztársaság, illetve az átvert természetvédők milliói pénzelnek. Sikere annak tudható be, hogy félig elmondja az igazat, viszont a másik fele puszta koholmány. Honlapjuk bizonyítja:
A harcok vége valahova a '90-es évek elejére tehető, és a Kínai Népköztársaság győzelmével záródott. Szinte azonnal gazdasági növekedés volt tapasztalható, a kínai űrprogram grandiózus törekvései bizonyítják hirtelen technológiai ugrásukat. Tapasztalható továbbá a "mentsük meg a pandákat" propagandaszervezetek aktivizálódása, és egyre hangosabbá válása.
A kínai-panda háborúk túlélő állatainak (szabad-e rájuk ezt a nevet aggatni?) ellenállását megtörték zsarolással és kínzásokkal, majd munkára fogták őket: manapság a kutatás-fejlesztés nagyrésze nekik köszönhető. Olcsóbbak, mint a hagyományos tudósaik, lévén rabszolgák, csak bambuszt meg némi vizet kell nekik adni, velük született intelligenciájuknál fogva pedig 100-150-szeres kutatási teljesítményt nyújtanak mint egy átlag Nobel-díjas tudós. Nem beszélve arról, hogy nem kell 20-30 évig oktatni őket a külömböző tudományokra, csak a fegyveres őröket kell fizetni.
A világ politikusai is nagy aggodalommal figyelik az eseményeket:
Tarthatnak is, mivel mindenki másnak sokkal kevesebb pandája van, ezáltal bármilyen új eszköz kifejlesztése csillagászati összegekbe kerül, mert nem merik a saját tudósaikat rabszolgasorba kényszeríteni, félve a nép felháborodásától esetleges kitudódása esetén. Nem beszélve arról, hogy ha rabszolgák is, nem lehet bambusszal etetni őket, mert akkor romlik a teljesítményük, és mellesleg gyorsan kimúlnak. Kínántól pedig nem várhatják el, hogy kiadja legféltetteb kincsit, ezért olyan hatalmas gesztus, amikor a kommunista ország néha egy-egy pandát ajándékoz valamelyik "állatkertnek" (melyek valójában álcázott kutatócentrumok).
A jelek mindenütt ott vannak, csak olvasni kell a sorok között.
Azt hiszem egy kicsit elszaladt velem a ló. :-/
(ui.: gyűlölöm... gyűlölöm a vizsgaidőszakot)
Minden jel szerint a magyarázat az, hogy a pandák valószinűleg a legokosabb lények földön (bár ezt igyekeznek a kormányok eltitkolni), akik rájöttek, hogy az emberek mindent ki fognak irtani a föld színéről, ezért léptek. Földalatti kutatóbázisaikon fejlesztették titkos (tisztázatlan jellegű) fegyverüket, hogy megzabolázzák eme elburjánzott fajt. De valahogy lebuktak, és a kínai kormány börtönbe vetette őket, mondván, hogy a kipusztulás szélén állnak. Valójában azonban a pandaszaporító központok kutatóbázisok, amelyekben arra kényszerítik a szerencsétlen lényeket, hogy Kína hadi- és egyéb technológiáit fejlesszék. Mikor rajtakapták ezeket az aranyos állatokat -inkább racionális, semmint ördögi- tervük fejlesztése közben, előbb megpróbálták elpusztítani őket.
Ez vezetett a titkos-titkolt kínai-panda háborúhoz. Kezdetét nehéz pontosan meghatározni, de a koreai (1950-1953) és vietnámi (1957–1975) háborúk idején valószinűleg már lekötötte Kína erőforrássainak nagy részét a belső konfliktus, ennek tudható be relatív passzivitása.
A pandák jelentőségét Mao Ce-Tung azonnal feilsmerte, tudta, hogy bennük rejlik országának jövője. Ezért létrehozott a kutatások és a harcok kordinálására egy titkos szervezetet, a "大熊貓 (NATO kódnevén "Black-And-White Cat-Foot", továbbiakban BWCF)"-t, akik kezükbe vették az irányítást, és kieszelték, hogyan lehet eltitkolni az országban végbemenő borzalmakat. A BWCF tanácsára Mao 1958-ban meghirdeti a sztálinista politikát átvevő „Nagy ugrást”, részben a halottak megmagyarázása, részben a ködösítés miatt, de főleg azért, hogy összefogva a hatalmas országot végső offenzívát kezdhessenek. Villámháborúban gondolkodtak, de évtizedekig húzódtak a harcok. Megsejtették, hogy nem lesz könnyű legyőzni a korántsem védtelen állatokat, ezért a BWCF tanácsára létrehoztak egy további fedőszervezetet, melyet természetvédelmi polgári törekvésnek állítottak be. Ez a WWF, melyet 1961-ben alapítottak nyugaton aktív kínai ál-természetbúvár kémek. A szervezet jelképe (melyet az a Sir Peter Markham Scott, alias 雅鲁藏布江 - Yarlung Tsangpo Jiang, tervezte, aki jégtáncos helyett inkább ornitológusnak ment - micsoda nevetséges fedőtörténet...) is azonnal sejteti, hogy közeli kapcsolatban állank a háborúval. A szervezet a legnagyobb ködösítő orgánum, amit a Kínai Népköztársaság, illetve az átvert természetvédők milliói pénzelnek. Sikere annak tudható be, hogy félig elmondja az igazat, viszont a másik fele puszta koholmány. Honlapjuk bizonyítja:
"A WWF a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete. 1961-ben alapította a kor néhány kiemelkedő természetvédelmi személyisége, többek között Sir Peter Scott, a híres sarkkutató fia, Luc Hoffman. A szervezet emblémaállata a kihalás szélén álló óriáspanda."
A harcok vége valahova a '90-es évek elejére tehető, és a Kínai Népköztársaság győzelmével záródott. Szinte azonnal gazdasági növekedés volt tapasztalható, a kínai űrprogram grandiózus törekvései bizonyítják hirtelen technológiai ugrásukat. Tapasztalható továbbá a "mentsük meg a pandákat" propagandaszervezetek aktivizálódása, és egyre hangosabbá válása.
A kínai-panda háborúk túlélő állatainak (szabad-e rájuk ezt a nevet aggatni?) ellenállását megtörték zsarolással és kínzásokkal, majd munkára fogták őket: manapság a kutatás-fejlesztés nagyrésze nekik köszönhető. Olcsóbbak, mint a hagyományos tudósaik, lévén rabszolgák, csak bambuszt meg némi vizet kell nekik adni, velük született intelligenciájuknál fogva pedig 100-150-szeres kutatási teljesítményt nyújtanak mint egy átlag Nobel-díjas tudós. Nem beszélve arról, hogy nem kell 20-30 évig oktatni őket a külömböző tudományokra, csak a fegyveres őröket kell fizetni.
A világ politikusai is nagy aggodalommal figyelik az eseményeket:
"Az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada is kritizálta Kínát, amiért egyik kiöregedett műholdját ballisztikus rakétával szenderítette jobblétre. Több szakértő az újabb űrfegyverkezési versenytől tart."(forrás:http://www.fn.hu/tech/20070122/kina_muholdgyilkos/)
Tarthatnak is, mivel mindenki másnak sokkal kevesebb pandája van, ezáltal bármilyen új eszköz kifejlesztése csillagászati összegekbe kerül, mert nem merik a saját tudósaikat rabszolgasorba kényszeríteni, félve a nép felháborodásától esetleges kitudódása esetén. Nem beszélve arról, hogy ha rabszolgák is, nem lehet bambusszal etetni őket, mert akkor romlik a teljesítményük, és mellesleg gyorsan kimúlnak. Kínántól pedig nem várhatják el, hogy kiadja legféltetteb kincsit, ezért olyan hatalmas gesztus, amikor a kommunista ország néha egy-egy pandát ajándékoz valamelyik "állatkertnek" (melyek valójában álcázott kutatócentrumok).
A jelek mindenütt ott vannak, csak olvasni kell a sorok között.
Azt hiszem egy kicsit elszaladt velem a ló. :-/
(ui.: gyűlölöm... gyűlölöm a vizsgaidőszakot)
